R. Törley Mária
Főoldal

Figurális szobrász vagyok.

Mondják: erőm az expresszivitásomban rejlik. Elementáris erővel, indulattal, gyorsan dolgozom. Az élet teljessége, ezen belül az EMBER érdekel a legjobban. A nagy hős, a szent, az esendő, a bűnös, a hétköznapi, a szenvedő magányos és a boldog ember. Kutatom, mi benne a jó és a rossz. Miért lett olyan, amilyen?

„Sok minden van a világon, ami csodálatos, de az embernél nincs csodálatosabb.”

Szeretek portrét csinálni. Előbb alaposan meg kell ismernem a kiválasztott embert, rá kell éreznem személyiségének fontos összetevőire. Akár élő, akár holt emberről van szó, minden lehetségeset próbálok megtudni róla, hiszen csak akkor tudom belesűríteni a szoborba az egyéniségét, csak akkor születik meg a varázslat. Egy szép ifjú ember, egy érzékeny lelkű nagy művész portréja vagy nagy történelmi személyiség tiszteletére készülő emlékmű megfogalmazásakor mindig az ember egyéniségét kell kitapogatni, hogy a formák mögött megszólaljon az ember. Művésznél tanulmányozni kell alkotásait, történelmi személyiségnél pedig a kort, amiben élt. Amikor már eleget olvastam, hallottam, egyszer csak összeáll a kép. Meg kell várnom, hogy magamban, belül úgy érezzem, hogy az enyém, meg tudom csinálni. Utána már gyorsan megy a munka. Hangszerszobraimat is humanizálom, férfi és nő fejű hangszereim táncolnak, udvarolnak egymásnak. A zene birodalmában játszom. élvezem a humort, a fricskát.

Megpróbálkozom a zene plasztikai megfogalmazásával, térbeli rajzként írom át a kottát. Munkásságomnak egyik legjelentősebb ívét szakrális tematikájú plasztikáim jelentik. A hitem megnyilatkozásai ezek. Talán ezért van sikerem a szakrális műfajban. Nehéz megtalálni a helyes arányt az értelem és érzelem között, hogy a mű se túl hűvös, se túl érzelgős ne legyen. A szakrális műtárgynak küldetése van: kapcsolatot kell teremtenie ég és föld között, hogy elérje, megérinthesse a mindenséget. Nagy kihívás és felelősség 2000 év nagy művészeinek nyomába lépni, versenyre kelni velük. De én szeretem a kihívásokat. Ahogyan szeretem az életet és az embereket is. Igyekszem megmutatni azt, amiért érdemes élni, amit érdemes észrevenni. A harmadik évezred elején úgy tűnik, hogy felborult a rend, a mérték. Szeretem az értékeket megőrizni. Szeretném ellensúlyozni a csúfságot a szépséggel, a torzulást az épséggel, a zordságot a játékossággal, a pusztító indulatot az alkotó lendülettel. Békétlenség helyett nyugalmat, gyűlölködés helyett szeretetet, a jövőtől való félelem helyett az Istenbe vetett bizalmat szeretném közvetíteni.